Austrian Audio Hi-X65 Fejhallgató teszt
|
Fejhallgató Nekem?
Azt gondolom nem árulok el különösebben nagy titkot, ha azt mondom, valójában nem vagyok nagy rajongója a fejhallgatóban történő munkának. Erre a személyes preferenciáimon kívül több jó okom is akar. Egyrészt hamar “elfárad” a fülem és onnantól a hangkép változatos részletei kezdenek el zavarni, amik valójában teljesen arányosak. Továbbá, jellegükből adódóan, a sztereó tér leképzése alapból torzul bennük, mintha minden hangesemény egy - a fejünket körbevevő - kupola sugarán történne és a létrejövő közép pozíció is inkább a fent aposztrofált kupola egyfajta “epicentruma”, mint egy egzakt pont a leképzett térben. Végül, a természetes pici fejmozgások, amik segítenek alap esetben pontosítani a hallott irányokat és hangképet fejhallgatóban alapból értelmüket vesztik, hiszen a hangforrás a fejünkel együtt mozdul. Ezen felül, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy presszió sincs az irányba, hogy használjak fejhallgatót, mert mondjuk valakit zavarnék. Hiszen, többnyire a stúdióban dolgozom, de az otthoni dolgozószobám is jól izolált, akusztikailag kezelt és még a szomszédaimnak is kellőképpen magas az ingerküszöbe... Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor miért is akarok én most fejhallgatóról értekezni, ha alap esetben nem szeretek velük dolgozni? Nos, azért mert bizonyos szituációkban nem lehet őket megkerülni. A hangsugárzójuk pici méretéből adódóan kicsi a tehetetlenségük, ezért igen jó a tranziens visszaadásuk, illetve igen pontosan tudják leképezni a forrásanyag dinamika viszonyait. Annál is inkább, mert igen közel helyezkednek el a fülünkhöz a hangot visszaadó felület (membrán, ha úgy tetszik — bár a mai technológiák ismeretében kicsit pontatlan megfogalmazás lenne) szélsőséges kitérésére sem kell számítani. A hangsugárzó közelségéből adódóan nem szükséges nagy teljesítmény kielégítő hangerő érzet produkálásához, illetve a hangzás élményét nem befolyásolják az adott helyiség akusztikai körülményei. A fentiekből nagyjából az következik, hogy fejhallgatóban az ember olyan dolgokat is észrevesz, melyek fölött — hangfalon lehallgatva az adott hangzó anyagot —, valószínűleg elsiklana. Így, editáláshoz, vagy felvétel közbeni monitorozáshoz nagyjából nélkülözhetetlen eszközzé válik. Jól tud jönni továbbá akkor, amikor a helyiség akusztikai adottságai nyomán, csak a fejhallgatóban történő lehallgatás marad az egyetlen opció. Valamint, nem árt ha van az embernek egy kiismert, rendkívül kompakt lehallgató eszköze, ha idegen helyen kénytelen dolgozni. Nyitva, vagy zárva parancsolja? Fejhallgatók kapcsán a leginkább misztifikált kérdés, hogy nyitott, vagy zárt fejhallgatót illik viselni egy magára valamit is adó igényes hallgatónak. Az igazság az, hogy mindkét megoldásnak vitathatatlan előnyei vannak. A nyitott típusok esetében nem kell küzdeni egy pici, zárt kamra reflexióival és önrezonanciájával, kevésbé összetett műszaki megoldások mellett lehet belőlük a teljes spektrumon közel lineáris hangképet kihozni. A zárt megoldások esetén mindez többnyire csak kompromisszumok mellett lehetséges. Cserébe, a zárt fejhallgatókból sokkal kevesebb hang jön ki a külvilág felé, így alkalmasak arra, hogy monitorául szolgáljanak az előadónak és elenyésző szinten hallatszódjanak bele a mikrofonokba. Valamint, teljesen el tudják izolálni a hallgatót a külvilágtól, ami zajos környezetben történő lehallgatás esetén egyértelmű előnyökkel járhat. |
A 65-ös út
Rákanyarodva tesztalanyunkra. A Hi-X65 egy nyitott felépítésű fejhallgató, a gyártó által kritikus lehallgatási feladatokra (úgy is mint mixing és mastering) predesztinálva. A gyártó pedig az Austrian Audio, akiket az OC-szériás mikrofonjaik megjelenése óta lelkesen követek. Nem meglepő módon osztrák illetőségűek és kilépett ex. AKG-s mérnökök az alapítók, így arra lehet tippelni, hogy tudnak egyet és mást a fejhallgatókról. Meg is csinálták nekünk az általuk HIgh eXcursion driver-nek nevezett hangsugárzókat és a rájuk épülő Hi-X fejhallgató szériát. A HiX driver-ek a klasszikus lengőtekercses, dinamikus megközelítést alkalmazzák, 25 ohm impedancia mellett. Ebből, és a 110dB/V érzékenységből arra lehet következtetni, hogy igazából szinte bármilyen fejhallgató kimenet meg fogja tudni hajtani élvezhető hangerő mellett. Az X65 egy nyitott felépítésűmegoldás, így azt várjuk, hogy nem küzd a zárt fejhallgatókra jellemző mély frekvenciás kiemeléssel és kiegyensúlyozott hangképet produkál.
A fejhallgató öltöztet
Egy kicsit azért időzzünk el az esztétikai és ergonómiai kérdéseknél, hiszen mégis csak órákat töltünk majd vele a fejünkön. Előkapva az X65-öt az amúgy igen igényes dobozból, nagyon feltűnően hozza az Austrian Audio-s formatervet, a fej hosszában elnyúló fejhallgató kosarak három irányban mozdítható felfüggesztésen keresztül kapcsolódnak egy viszonylag vastag fejpánthoz, melynek a tövében állítható a mérete. A bal oldali Kosárhoz csatlakozik a kábel egy bajonett záras 3,5mm trs jack csatlakozón keresztül. Kábelből amúgy kapunk hozzá egy hosszabb és egy rövidebb verziót, ne kelljen mindig a hosszúval szerencsétlenkednünk, pl. egy átlaptopozott repülőút során. A pánt anyaga valamiféle rugalmas acél ötvözet grafit szürkére színterezve, a kosarak oldala is valószínűleg ugyanez az ötvözet és felületkezelés. A függesztő anyagát eloxált alumíniumra tippelem. A takaró elemek és a kosár többi része valamiféle műanyag. A fejpánt és a kosarak párnázata műbőrrel bevont memóriahab. Kézbe véve elképesztően masszív hatást kelt és a függeszték meglepően szabadon mozog. Fejre véve nagyon kényelmes, hajlamos voltam elfelejteni, hogy rajtam van, ha sokáig nem szólt benne semmi. A saját DT990-el ez a súlya miatt nem igazán fordult még elő. A másik, ami pro fejhallgató esetében ritka, hogy menő a formaterve, legalábbis unokaöcsém, aki tizennégy éves és inkább a Razer gamer headsetek hozzák lázba, kifejezetten megjegyezte, hogy mennyire jól néz ki. Na ilyet a DT990-re, vagy HD650-re, amiben még láthatott engem ténykedni még soha nem mondott. Hiába, a fejhallgató öltöztet...
Szól szépen, vagy szépen szól, esetleg szép és szól?
Hangzását tekintve, aki pro kategóriás fejhallgatóhoz van szokva, annak ismerős lesz, aki valami kommerszebb kategóriáról készül váltani azt pedig meglepetésként fogja érni, de tényleg eléggé kiegyenlített a hangkép. Nyitott kialakítás lévén nem jellemző a kissé zavaros mély kiemelés. A közép frekvenciák kellően elkülönítetten szólnak, bár ha valahol, akkor itt van némi túlreprezentáltság, megfigyeléseim szerint, minél kisseb dinamikaátfogású anyagot hallgatok rajta, annál jobban túlreprezentálja az alsó közép tartományt. A magas hangok visszaadása nekem kellemes csalódás, minden fejhallgatóban nagyon élesnek szoktam elsőre találni és igényel némi megszokást, de itt ez nem volt jellemző, pedig volt magas benne bőven. Összehasonlítási alapként egy Sennheiser HD650-hez tudtam még gyorsan hozzájutni, illetve a saját Beyerdynamic
DT990-em szolgáltatta a támpontot. Meg kell mondjam elég szürreális élmény három fejhallgatót egymás után váltogatva hallgatni, pillanatok alatt egy-egy új világban találja magát az ember, őszintén szólva elég kimerítő tud lenni. A 990 egy igen régi konstrukció sok tekintetben a kellemes, mint sem pontos hangkép jellemzi ő volt a nagyon idegen világ, az X65 világa a HD650-hez áll közelebb. A HD650-nek a magasai engem sokszor zavartak, túl sok is volt belőlük és igencsak fárasztottak az X65 ezt jobban csinálta, cserébe a HD650 mélyközepei nyomott dinamikák mellett is érthetőbbek és elkülönítettebbek voltak. Komfortra egyértelműen az X65 nyert, igaz a 650-et hordták már előttem, szóval lehet az én szél fújta közép-kelet európai fejem nem passzolt már alá.
Összegzés
Igazából a technológia, ami ebben az eszközben dolgozik nem túl újkeletű és elég jól körül van már járva, ha össze akarom foglalni, akkor a Hi-X65 megüti azt a műszaki színvonalat, amitől egy ilyen eszközt professzionálisnak lehet nevezni, a feladatát nálam abszolút be tudta tölteni, főként editálásra használtam, illetve több lépcsős dinamikaszabályozásnál, időzítéseket ellenőrizni. Ami nekem személyesen nagyon tetszett az az esztétikum és a kényelem. A kényelem még csak-csak szempont szokott lenni más gyártmányoknál is, de az esztétikum nem annyira jellemző erre a termékkategóriára, tisztelet az igen kevés kivételnek. A helyzet az, hogy ha most állnék fejhallgató vásárlás előtt, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a formatervével nyerne.
írta: Szőke Csaba, Gainlab Studios
Rákanyarodva tesztalanyunkra. A Hi-X65 egy nyitott felépítésű fejhallgató, a gyártó által kritikus lehallgatási feladatokra (úgy is mint mixing és mastering) predesztinálva. A gyártó pedig az Austrian Audio, akiket az OC-szériás mikrofonjaik megjelenése óta lelkesen követek. Nem meglepő módon osztrák illetőségűek és kilépett ex. AKG-s mérnökök az alapítók, így arra lehet tippelni, hogy tudnak egyet és mást a fejhallgatókról. Meg is csinálták nekünk az általuk HIgh eXcursion driver-nek nevezett hangsugárzókat és a rájuk épülő Hi-X fejhallgató szériát. A HiX driver-ek a klasszikus lengőtekercses, dinamikus megközelítést alkalmazzák, 25 ohm impedancia mellett. Ebből, és a 110dB/V érzékenységből arra lehet következtetni, hogy igazából szinte bármilyen fejhallgató kimenet meg fogja tudni hajtani élvezhető hangerő mellett. Az X65 egy nyitott felépítésűmegoldás, így azt várjuk, hogy nem küzd a zárt fejhallgatókra jellemző mély frekvenciás kiemeléssel és kiegyensúlyozott hangképet produkál.
A fejhallgató öltöztet
Egy kicsit azért időzzünk el az esztétikai és ergonómiai kérdéseknél, hiszen mégis csak órákat töltünk majd vele a fejünkön. Előkapva az X65-öt az amúgy igen igényes dobozból, nagyon feltűnően hozza az Austrian Audio-s formatervet, a fej hosszában elnyúló fejhallgató kosarak három irányban mozdítható felfüggesztésen keresztül kapcsolódnak egy viszonylag vastag fejpánthoz, melynek a tövében állítható a mérete. A bal oldali Kosárhoz csatlakozik a kábel egy bajonett záras 3,5mm trs jack csatlakozón keresztül. Kábelből amúgy kapunk hozzá egy hosszabb és egy rövidebb verziót, ne kelljen mindig a hosszúval szerencsétlenkednünk, pl. egy átlaptopozott repülőút során. A pánt anyaga valamiféle rugalmas acél ötvözet grafit szürkére színterezve, a kosarak oldala is valószínűleg ugyanez az ötvözet és felületkezelés. A függesztő anyagát eloxált alumíniumra tippelem. A takaró elemek és a kosár többi része valamiféle műanyag. A fejpánt és a kosarak párnázata műbőrrel bevont memóriahab. Kézbe véve elképesztően masszív hatást kelt és a függeszték meglepően szabadon mozog. Fejre véve nagyon kényelmes, hajlamos voltam elfelejteni, hogy rajtam van, ha sokáig nem szólt benne semmi. A saját DT990-el ez a súlya miatt nem igazán fordult még elő. A másik, ami pro fejhallgató esetében ritka, hogy menő a formaterve, legalábbis unokaöcsém, aki tizennégy éves és inkább a Razer gamer headsetek hozzák lázba, kifejezetten megjegyezte, hogy mennyire jól néz ki. Na ilyet a DT990-re, vagy HD650-re, amiben még láthatott engem ténykedni még soha nem mondott. Hiába, a fejhallgató öltöztet...
Szól szépen, vagy szépen szól, esetleg szép és szól?
Hangzását tekintve, aki pro kategóriás fejhallgatóhoz van szokva, annak ismerős lesz, aki valami kommerszebb kategóriáról készül váltani azt pedig meglepetésként fogja érni, de tényleg eléggé kiegyenlített a hangkép. Nyitott kialakítás lévén nem jellemző a kissé zavaros mély kiemelés. A közép frekvenciák kellően elkülönítetten szólnak, bár ha valahol, akkor itt van némi túlreprezentáltság, megfigyeléseim szerint, minél kisseb dinamikaátfogású anyagot hallgatok rajta, annál jobban túlreprezentálja az alsó közép tartományt. A magas hangok visszaadása nekem kellemes csalódás, minden fejhallgatóban nagyon élesnek szoktam elsőre találni és igényel némi megszokást, de itt ez nem volt jellemző, pedig volt magas benne bőven. Összehasonlítási alapként egy Sennheiser HD650-hez tudtam még gyorsan hozzájutni, illetve a saját Beyerdynamic
DT990-em szolgáltatta a támpontot. Meg kell mondjam elég szürreális élmény három fejhallgatót egymás után váltogatva hallgatni, pillanatok alatt egy-egy új világban találja magát az ember, őszintén szólva elég kimerítő tud lenni. A 990 egy igen régi konstrukció sok tekintetben a kellemes, mint sem pontos hangkép jellemzi ő volt a nagyon idegen világ, az X65 világa a HD650-hez áll közelebb. A HD650-nek a magasai engem sokszor zavartak, túl sok is volt belőlük és igencsak fárasztottak az X65 ezt jobban csinálta, cserébe a HD650 mélyközepei nyomott dinamikák mellett is érthetőbbek és elkülönítettebbek voltak. Komfortra egyértelműen az X65 nyert, igaz a 650-et hordták már előttem, szóval lehet az én szél fújta közép-kelet európai fejem nem passzolt már alá.
Összegzés
Igazából a technológia, ami ebben az eszközben dolgozik nem túl újkeletű és elég jól körül van már járva, ha össze akarom foglalni, akkor a Hi-X65 megüti azt a műszaki színvonalat, amitől egy ilyen eszközt professzionálisnak lehet nevezni, a feladatát nálam abszolút be tudta tölteni, főként editálásra használtam, illetve több lépcsős dinamikaszabályozásnál, időzítéseket ellenőrizni. Ami nekem személyesen nagyon tetszett az az esztétikum és a kényelem. A kényelem még csak-csak szempont szokott lenni más gyártmányoknál is, de az esztétikum nem annyira jellemző erre a termékkategóriára, tisztelet az igen kevés kivételnek. A helyzet az, hogy ha most állnék fejhallgató vásárlás előtt, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a formatervével nyerne.
írta: Szőke Csaba, Gainlab Studios
