A Magyar Állami Operaház új audiovizuális rendszere
A Magyar Állami Operaház Andrássy úti főépület rekonstrukciójának keretében az audiovizuális rendszerek korszerűsítésére, valamint új rendszerek telepítésére is sor került. Az Operaház munkatársai és a tervezők által körülírt műszaki tartalmat és funkciókat, valamint a szakágra jellemző korszerű szakmai szempontokat figyelembe véve egy olyan magas színvonalú rendszer telepítése volt a cél, amely a jelenkori műszaki és funkcionális igényeken túl az esetleges hosszú távú bővítési, fejlesztési, átszervezési célokat is támogatja.
Egy ilyen steril, patikamérlegen kimért bevezető után azt gondolná az olvasó, hogy most jön a megvalósult projekt szépen megfogalmazott, cukormázzal leöntött leírása, amiben vidáman fütyörésző munkások karöltve, a határidőket betartva, nem hátráltatva egymást, mindent a terv szerint készítettek el, és konstruktívan álltak az ilyen beruházásokon szokásosan felmerülő problémák megoldásához. Sajnos a valóság nem ilyen idilli.
Köztudott, hogy a beruházás extra anyagi forrásokat és rengeteg plusz időt emésztett fel. A külső szemlélő egy monumentális és látványos felújítást látott, azt viszont nem, hogy a szépen restaurált közönségi terek mögött milyen megpróbáltatások és nehézségek sújtják a kivitelezőket. A megvalósításban résztvevők méltán hasonlították egy bábeli építkezéshez az egész projektet. Ez a cikk nem a panaszkodásról fog szólni, nem is lenne itt ebben a formában sok értelme, de úgy érzem nem hunyhatunk szemet az ilyen nagy munkák mögött otthagyott fáradt és stresszes munkaórák felett sem.
Egy műemlékvédelem alatt álló épületben nem is volt olyan egyszerű sok kilométernyi vezetéket behúzni úgy, hogy a kábelek nyomvonala sokszor méteres falakon ment át és az épület jellegéből fakadóan nem volt mindenhol elérhető az álmennyezet vagy az álpadló, ahol szabadon kígyózhatnak a kábelek. Az installálást tekintve az Operaház még ezen nehézségek mellett is különleges épületnek számít, hiszen nem szimmetrikus a belső terek elrendezése, így egy strukturált kábelezést a megszokott sémák szerint nem lehetett egykönnyen megvalósítani. A rekonstrukció anyagi és időbeli elnyúlása, és a folyamatos problémamegoldás miatti tervmódosítások roppantul megnehezítették a kivitelezést. A közbeszerzési kiírás egyértelmű rendszerfelépítést és jól definiált eszközparkot írt körül, így tervező munka elvileg nem hárult ránk, elsőre klasszikus rendszerintegrátori vállalásnak tűnt. De aztán kiderült, hogy a szállítási láncok akadozása, a műemlék épületben a folyamatosan megoldandó problémák, és egy-két nem végletekig kitalált részlet következtében egész jelentős újratervezésre volt szükség a munka kivitelezése közben. És ha mindez nem lett volna elég, pontosan ebben az időszakaszban tört ránk a világjárvány sokadik hulláma, aminek az összes negatív hozománya éreztette a hatását az épület felújítása során. A munka összetettsége és a körülmények nagy kihívás elé állították a már sokat látott és dörzsölt szakembergárdát is mind szakmailag, mind pedig mentálisan.
Köztudott, hogy a beruházás extra anyagi forrásokat és rengeteg plusz időt emésztett fel. A külső szemlélő egy monumentális és látványos felújítást látott, azt viszont nem, hogy a szépen restaurált közönségi terek mögött milyen megpróbáltatások és nehézségek sújtják a kivitelezőket. A megvalósításban résztvevők méltán hasonlították egy bábeli építkezéshez az egész projektet. Ez a cikk nem a panaszkodásról fog szólni, nem is lenne itt ebben a formában sok értelme, de úgy érzem nem hunyhatunk szemet az ilyen nagy munkák mögött otthagyott fáradt és stresszes munkaórák felett sem.
Egy műemlékvédelem alatt álló épületben nem is volt olyan egyszerű sok kilométernyi vezetéket behúzni úgy, hogy a kábelek nyomvonala sokszor méteres falakon ment át és az épület jellegéből fakadóan nem volt mindenhol elérhető az álmennyezet vagy az álpadló, ahol szabadon kígyózhatnak a kábelek. Az installálást tekintve az Operaház még ezen nehézségek mellett is különleges épületnek számít, hiszen nem szimmetrikus a belső terek elrendezése, így egy strukturált kábelezést a megszokott sémák szerint nem lehetett egykönnyen megvalósítani. A rekonstrukció anyagi és időbeli elnyúlása, és a folyamatos problémamegoldás miatti tervmódosítások roppantul megnehezítették a kivitelezést. A közbeszerzési kiírás egyértelmű rendszerfelépítést és jól definiált eszközparkot írt körül, így tervező munka elvileg nem hárult ránk, elsőre klasszikus rendszerintegrátori vállalásnak tűnt. De aztán kiderült, hogy a szállítási láncok akadozása, a műemlék épületben a folyamatosan megoldandó problémák, és egy-két nem végletekig kitalált részlet következtében egész jelentős újratervezésre volt szükség a munka kivitelezése közben. És ha mindez nem lett volna elég, pontosan ebben az időszakaszban tört ránk a világjárvány sokadik hulláma, aminek az összes negatív hozománya éreztette a hatását az épület felújítása során. A munka összetettsége és a körülmények nagy kihívás elé állították a már sokat látott és dörzsölt szakembergárdát is mind szakmailag, mind pedig mentálisan.
Magyar Állami Operaház épülete
|
Operaház nagyszínpad és nézőtér
|
Szóval, hogy a szakmai részről is essen szó...
A teljes hangrendszer kiépítése többek között magában foglalta a nagytermi hangosítást, próbatermekben, multifunkciós teremben, közönségforgalmi terekben lévő hatáshang rendszer kiépítését, valamint az egész épületet behálózó ügyelői hangrendszer megvalósítását. Elvárás volt a rendszerrel kapcsolatban, hogy ne legyenek szigetként üzemelő részegységek, ha igény van rá az épületen belül, bármilyen hangforrást bármely hangszóróba el lehessen juttatni fizikai beavatkozás nélkül. Erre a legalkalmasabb megoldás a Dante hálózat kiépítése volt, amely mára már szinte standard megoldás az ilyen nagy rendszerek esetén. A tervezéskor még senki nem tudhatta, hogy ez a megvalósulás pillanatában nem is olyan egyszerű a gyártói és beszállítói hálózatok összeomlásának köszönhetően.
Ennek a leírásnak nem célja az Operaház audio rendszerébe beépített minden eszközt részletesen bemutatni, inkább csak a speciálisan ide tervezett és a különlegesebb megoldásokat mutatnám be.
A teljes hangrendszer kiépítése többek között magában foglalta a nagytermi hangosítást, próbatermekben, multifunkciós teremben, közönségforgalmi terekben lévő hatáshang rendszer kiépítését, valamint az egész épületet behálózó ügyelői hangrendszer megvalósítását. Elvárás volt a rendszerrel kapcsolatban, hogy ne legyenek szigetként üzemelő részegységek, ha igény van rá az épületen belül, bármilyen hangforrást bármely hangszóróba el lehessen juttatni fizikai beavatkozás nélkül. Erre a legalkalmasabb megoldás a Dante hálózat kiépítése volt, amely mára már szinte standard megoldás az ilyen nagy rendszerek esetén. A tervezéskor még senki nem tudhatta, hogy ez a megvalósulás pillanatában nem is olyan egyszerű a gyártói és beszállítói hálózatok összeomlásának köszönhetően.
Ennek a leírásnak nem célja az Operaház audio rendszerébe beépített minden eszközt részletesen bemutatni, inkább csak a speciálisan ide tervezett és a különlegesebb megoldásokat mutatnám be.
|
|
K-Array hangsugárzók illeszkednek a folyosó díszes mintázatához
Az Operaház építésekor még gondolatban sem voltak hangsugárzók és a korabeli művek nem is feltétlen igénylik ezt a technikát, de a korral haladva lépést kell tartani és figyelembe kell venni a modern hang és fényhatásokkal megrendezett művek megvalósíthatóságát is. Mint ahogy a műemlékvédelmi terekben sokszor találkozunk falfestményekkel, díszes faburkolattal, stukkókkal, így az ilyen a helyiségekben is különösen nehéz volt az akusztikai elvárásnak megfelelni, és a hangszórókat úgy elhelyezni a térben, hogy az a látványt a legkevésbé sem zavarja. Ez a megállapítás különösen igaz a nagyteremre, ahol a színpadnyílás két oldalán két darab 8 méteres hangoszlop mutat impozáns képet. Az avatatlan szem első ránézésre szinte nem lát semmit ebből, úgy beleolvad a környezetébe a hangszóró oszlop. Az olasz K-Array rendszereire esett a tervezők választása mind a nagyterem, mind a közönségforgalmi terek jelentős részén, mivel az igazán „slank” kinézethez megfelelő hangminőség és testreszabhatóság párosul.
Épület szerte szinte az összes K-Array hangsugárzó egyedi RAL színben került telepítésre, a hangsugárzók így nem tűnnek ki műemléki környezetükből. A nézőtéri fő hangsugárzó rendszer 18 db K-Array Python KP102 I és 8 db K-Array Thunder KMT21 I Sub hangsugárzóból áll. A középmagas sugárzókból 2x8 darab a színpad két oldalán, függőleges síkban van elhelyezve, egy-egy hangoszlop pedig a nézőtérhez közelebb került elhelyezésre az előszínpaddal egy vonalban, ezek Front Fill sugárzóként funkcionálnak. A szub sugárzókból két-két darab a színpad elejével egyvonalban, a karzat szinten két oldalon, 4 db pedig a nézőtér alatti nyomótérben dolgozik. A rendszert Meyer Sound SIM3 analizátorral mértük ki. A hangképet tekintve az volt a cél, hogy a zsöllye területén a lehető legtökéletesebb hangzás alakuljon ki. A hangrendszer beállításának kezdeti szakaszában annyira diffúz volt a hangtér, hogy nehezen lehetett beazonosítani a hangforrás irányát, többek között a sok kis páholy-cella miatt.
A mesterséges lesugárzás lokalizálhatóságát sokszor direkt szoktuk "elkenni", de itt most kimondott célként fogalmaztuk meg, hogy legyen iránya, mert az Operaház esetében ez előnynek mutatkozott. Miután a hangszórók egymáshoz lettek késleltetve és hangszínelve, a zsöllye és a páholyok különböző részein hallgatva, a rendszer kiegyenlített hangzást produkált. A színpadi monitorozási funkciókat, valamint a próbatermi hangosítást az intézmény többi játszóhelyén már bevált, Electro-Voice ETX családjába tartozó hangsugárzók biztosítják, a különböző méretű típusokból összesen 42 darab.
Épület szerte szinte az összes K-Array hangsugárzó egyedi RAL színben került telepítésre, a hangsugárzók így nem tűnnek ki műemléki környezetükből. A nézőtéri fő hangsugárzó rendszer 18 db K-Array Python KP102 I és 8 db K-Array Thunder KMT21 I Sub hangsugárzóból áll. A középmagas sugárzókból 2x8 darab a színpad két oldalán, függőleges síkban van elhelyezve, egy-egy hangoszlop pedig a nézőtérhez közelebb került elhelyezésre az előszínpaddal egy vonalban, ezek Front Fill sugárzóként funkcionálnak. A szub sugárzókból két-két darab a színpad elejével egyvonalban, a karzat szinten két oldalon, 4 db pedig a nézőtér alatti nyomótérben dolgozik. A rendszert Meyer Sound SIM3 analizátorral mértük ki. A hangképet tekintve az volt a cél, hogy a zsöllye területén a lehető legtökéletesebb hangzás alakuljon ki. A hangrendszer beállításának kezdeti szakaszában annyira diffúz volt a hangtér, hogy nehezen lehetett beazonosítani a hangforrás irányát, többek között a sok kis páholy-cella miatt.
A mesterséges lesugárzás lokalizálhatóságát sokszor direkt szoktuk "elkenni", de itt most kimondott célként fogalmaztuk meg, hogy legyen iránya, mert az Operaház esetében ez előnynek mutatkozott. Miután a hangszórók egymáshoz lettek késleltetve és hangszínelve, a zsöllye és a páholyok különböző részein hallgatva, a rendszer kiegyenlített hangzást produkált. A színpadi monitorozási funkciókat, valamint a próbatermi hangosítást az intézmény többi játszóhelyén már bevált, Electro-Voice ETX családjába tartozó hangsugárzók biztosítják, a különböző méretű típusokból összesen 42 darab.
|
|
Színpad mellett elhelyezett K-Array hangsugárzók
Az ügyelői hangrendszer minden színház, így az Operaház esetében is kiemelkedő fontossággal bír, ezért ennek a szegmensnek igazán fontos a folyamatos rendelkezésre állás, ezzel egyidőben a megbízhatóság, és nem utolsó sorban a flexibilitás az esetlegesen felmerülő új igények kezelése szempontjából. A rendszer alapját a jól bevált 100 V-os hangrendszer hálózat adja, melyhez csak néhány számadat, amely a rendszer komplexitását szemlélteti: az épület minden szintjén a helyiségekben közel 300 darab hangszóró, 22 hangzóna, 70 hangkör, 104 végfok kimeneti csatorna teljesít a nap minden órájában szolgálatot. A végerősítők épületszerte 5 helységben vannak csoportosítva, hogy onnan szolgálják ki a közelükben található hangsugárzókat. A rack helyiségek között (valamint kiemelt helységek, mint pl. az FoH pozíció) egy saját (az office) informatikai hálózattól teljesen független) struktúrált hálózatot hoztunk létre, melyben a Netgear M4250 család AVB képes switchei nyújtanak megfelelően biztos alapot az audio és videó streamek zökkenőmentes átviteléhez. A switchek közötti kapcsolat optikán létesült, a switchek utáni hálózat rézalapún. Jelenleg az AVB képesség nincs kihasználva, de a tulajdonság rendelkezésre állásával igazán jövőtűrő lett a gerinchálózat.
Erre a hálózatra a Xilica Solaro moduláris DSP (FR1) és I/O (XIO) eszközei dolgoznak rá. A Xilica a sokadik áttervezés után került be a rendszertervbe, egészen egyszerű oknál fogva, mégpedig azért, mert ez a gyártó tudott megfelelő minőségben és időben szállítani ilyen mennyiségű berendezést. Mint később kiderült, nagyon jó választás volt, hiszen a Xilica a moduláris platformjának köszönhetően szabadon skálázható, nem szükséges már az első pillanatban minden ki-bemenetet definiálni, azt a később felmerülő igényeknek megfelelően rugalmasan lehet bővíteni. Az DSP modult és az I/O modulokat szabadon tervezhetjük az építeni kívánt hálózathoz, hiszen a beépíthető kártyákkal szinte végtelen számú variációban lehet a hálózatot felépíteni. Az analóg ki-bejáratokon kívül GPIO és relé vezérléseket is konfigurálhatunk a rendszerbe, ezzel már jócskán átlépve az audio hálózati feladatokat. Egy modulnak 64 in/out Dante végpontja lehet, jelen esetben az 1 DSP és 8 I/O modul kellő variációt adott az összefüggő feladatok megvalósításához.
Erre a hálózatra a Xilica Solaro moduláris DSP (FR1) és I/O (XIO) eszközei dolgoznak rá. A Xilica a sokadik áttervezés után került be a rendszertervbe, egészen egyszerű oknál fogva, mégpedig azért, mert ez a gyártó tudott megfelelő minőségben és időben szállítani ilyen mennyiségű berendezést. Mint később kiderült, nagyon jó választás volt, hiszen a Xilica a moduláris platformjának köszönhetően szabadon skálázható, nem szükséges már az első pillanatban minden ki-bemenetet definiálni, azt a később felmerülő igényeknek megfelelően rugalmasan lehet bővíteni. Az DSP modult és az I/O modulokat szabadon tervezhetjük az építeni kívánt hálózathoz, hiszen a beépíthető kártyákkal szinte végtelen számú variációban lehet a hálózatot felépíteni. Az analóg ki-bejáratokon kívül GPIO és relé vezérléseket is konfigurálhatunk a rendszerbe, ezzel már jócskán átlépve az audio hálózati feladatokat. Egy modulnak 64 in/out Dante végpontja lehet, jelen esetben az 1 DSP és 8 I/O modul kellő variációt adott az összefüggő feladatok megvalósításához.
A Xilica rendszerterv egy része
Az ügyelői rendszer tervezését és vezérlését a Xilica Designer programmal tudtuk megvalósítani, melynek rendkívül felhasználóbarát a felülete, számos 3rd party eszközt is tartalmaz a saját portfólióján kívül, így segítve az egész hálózat könnyebb átláthatóságát, tehát a végerősítők és switchek, analóg összeköttetések is mind bekerülhetnek a rendszertervbe, bizonyos gyártók termékeit még a programból is tudjuk vezérelni.
A Xilica rendszere az ügyelői szimplex hívások továbbításán túl hatáshang feladatokat is ellát: összegyűjti és előkeveri a zenekari árok fixen telepített DPA mikrofonjainak, a rendezői URH mikrofon és a korrepetítor bemenetnek a jeleit, és meghajtja a színpadi monitor hangsugárzókat, így egy próbafolyamat során nem szükséges a hangtár szakembereinek mindig jelen lennie. Az ügyelői pultba érintésérzékeny felületű kontrollert telepítettünk, amire az ügyelő által kezelhető, egyszerűsített felületet rajzoltunk. Köszönhetően a Xilica Xtouch iPad/tabletre szerkesztett felhasználói felületének, akár a nézőtérről, vagy bárhonnan az épületből ellenőrizhetjük vagy irányíthatjuk a hangrendszert. Ilyen vezérlő felületből több is rendelkezésre áll. Az ügyelői pulton kívül az épület bármely pontján tudjuk vezérelni a hangot, ezzel akár szegmentálhatunk az épületen belül zónákat, akár rendezvény vagy speciális előadások igényeinek megfelelően. Az épület számos pontján elhelyezett Xilica I/O eszközök egy közös Dante hálózathoz kapcsolódnak, mely lehetővé teszi a szabadon konfigurálható forrásmegosztást, így a Dante audio hálózaton az épületben megtalálható bármely mikrofon hangja az épület bármely hangszórójára továbbítható.
Az Operaházban a Narval Systems duplex készülékei teszik lehetővé az ügyelői rendszer működését. A szimplex hívások audio- és jelzésátviteli rendszerét az AV célú informatikai hálózatra ültettük fel. Xilica input modulok „Dantésítják” a Narval központból kapott analóg audio jelet, és GPI modulok digitalizálják a hívás priorizálást. A multicast flow és a control az AV IT hálózaton jut el az 5 végerősítő helységbe, ahol a (jellemzően Crown és Dynacord) végerősítő csatornák megkapják a megfelelő zóna újra analóggá változtatott jelét, a Narval relék pedig a prioritásvezérlést, melyek az öltözőkben lehalkított műsorhang sugárzókat hívás esetén teljes hangerősségűre kapcsolják. Az egyes végerősítő csatornák tehát a multicast flow megfelelő streamjére iratkoznak fel, a logikai zónák fizikai hangszórókhoz rendelése a Dante Controllerben történik meg. Az ilyen jellegű flexibilitás szintén jövőtűrő megoldást ad: amennyiben megváltoznak szobák funkciói, költöznek/helyet cserélnek csoportok, pár kattintással újra lehet strukturálni a zóna kiosztást.
A Xilica rendszere az ügyelői szimplex hívások továbbításán túl hatáshang feladatokat is ellát: összegyűjti és előkeveri a zenekari árok fixen telepített DPA mikrofonjainak, a rendezői URH mikrofon és a korrepetítor bemenetnek a jeleit, és meghajtja a színpadi monitor hangsugárzókat, így egy próbafolyamat során nem szükséges a hangtár szakembereinek mindig jelen lennie. Az ügyelői pultba érintésérzékeny felületű kontrollert telepítettünk, amire az ügyelő által kezelhető, egyszerűsített felületet rajzoltunk. Köszönhetően a Xilica Xtouch iPad/tabletre szerkesztett felhasználói felületének, akár a nézőtérről, vagy bárhonnan az épületből ellenőrizhetjük vagy irányíthatjuk a hangrendszert. Ilyen vezérlő felületből több is rendelkezésre áll. Az ügyelői pulton kívül az épület bármely pontján tudjuk vezérelni a hangot, ezzel akár szegmentálhatunk az épületen belül zónákat, akár rendezvény vagy speciális előadások igényeinek megfelelően. Az épület számos pontján elhelyezett Xilica I/O eszközök egy közös Dante hálózathoz kapcsolódnak, mely lehetővé teszi a szabadon konfigurálható forrásmegosztást, így a Dante audio hálózaton az épületben megtalálható bármely mikrofon hangja az épület bármely hangszórójára továbbítható.
Az Operaházban a Narval Systems duplex készülékei teszik lehetővé az ügyelői rendszer működését. A szimplex hívások audio- és jelzésátviteli rendszerét az AV célú informatikai hálózatra ültettük fel. Xilica input modulok „Dantésítják” a Narval központból kapott analóg audio jelet, és GPI modulok digitalizálják a hívás priorizálást. A multicast flow és a control az AV IT hálózaton jut el az 5 végerősítő helységbe, ahol a (jellemzően Crown és Dynacord) végerősítő csatornák megkapják a megfelelő zóna újra analóggá változtatott jelét, a Narval relék pedig a prioritásvezérlést, melyek az öltözőkben lehalkított műsorhang sugárzókat hívás esetén teljes hangerősségűre kapcsolják. Az egyes végerősítő csatornák tehát a multicast flow megfelelő streamjére iratkoznak fel, a logikai zónák fizikai hangszórókhoz rendelése a Dante Controllerben történik meg. Az ilyen jellegű flexibilitás szintén jövőtűrő megoldást ad: amennyiben megváltoznak szobák funkciói, költöznek/helyet cserélnek csoportok, pár kattintással újra lehet strukturálni a zóna kiosztást.
Az ügyelői rendszer képtovábbító rendszerét is érdemes megemlítenünk. 17 darab Marshall kamera képét egy Grass Valley 3G-SDI mátrixrouter fogadja és továbbítja összesen 29 darab, 7”-55” közötti méretű, mobil módon vagy fixen telepítve használható megjelenítőre. A mátrix vezérlése 3 helyről, többek között az egyedileg gyártott, az Operaház kollégáinak igényeire szabott szabott ügyelői pultból történhet.
Az Operaház épületében rendkívül sok olyan díszes felület van, amely művészileg festett, kő- vagy fafaragásokkal díszített és nem mellesleg műemlékileg védett. Ezekben a helyiségekben (többek között a Székely Bertalan terem, Vörös szalon, Díszlépcsőház, Vendég büfé, ...) nagy kihívás volt, hogy a műemlék jelleget figyelembe véve a felületekhez illeszkedő konzolokkal, tartókkal tudjuk rögzíteni a modern hangtechnikát. Itt is az volt a cél, hogy a nagyközönség inkább észre se vegye a hangsugárzókat, vagy azok legalábbis úgy beleolvadjanak a környezetébe, hogy esztétikailag ne bontsák meg a korabeli épületbelső hangulatát. Ezen termekben, ahonnan szükséges a rendszerbe forrást juttatni, Atterotech (by QSC) bemeneti egységek állnak rendelkezésre.
Az Operaház épületében rendkívül sok olyan díszes felület van, amely művészileg festett, kő- vagy fafaragásokkal díszített és nem mellesleg műemlékileg védett. Ezekben a helyiségekben (többek között a Székely Bertalan terem, Vörös szalon, Díszlépcsőház, Vendég büfé, ...) nagy kihívás volt, hogy a műemlék jelleget figyelembe véve a felületekhez illeszkedő konzolokkal, tartókkal tudjuk rögzíteni a modern hangtechnikát. Itt is az volt a cél, hogy a nagyközönség inkább észre se vegye a hangsugárzókat, vagy azok legalábbis úgy beleolvadjanak a környezetébe, hogy esztétikailag ne bontsák meg a korabeli épületbelső hangulatát. Ezen termekben, ahonnan szükséges a rendszerbe forrást juttatni, Atterotech (by QSC) bemeneti egységek állnak rendelkezésre.
|
|
|
K-Array hangsugárzók kerültek fel a kijáratokhoz is
|
Asztalosok segítségével az Operaház Vörös szalonjának sarkába ügyesen rejtett miniatűr KV52 II sugárzó
|
Végeredményben az Operaház a felújítás alatti nehézségek és a megszámlálhatatlan tervmódosítás ellenére, de sikeresen elkészült, az ország egyik legpatinásabb épülete korszerű technikát kapott. A tökéletesen előadott opera-előadás után a szereplők meghajolnak a színpadon, mindenki éljenez és tapsol, a szünetben elfogyasztott pezsgő és krémes ízével a szájban az előadás végén a nagyközönség elégedetten sétál ki a gyönyörű épületből, és ez így van jól. A szakma úgy is, a közönségnek meg amúgy sem kell tudnia milyen verejtékes háttérmunka zajlik a színfalak mögött.
Horváth Zsolt / Chromasound Zrt. (2022)